Két napja, mikor bele akartam kezdeni ebbe a cikkbe, még próbáltam volna pozitív felütéssel zárni, legalábbis reménykedő gondolatokat beleszőni. De mára már világossá vált, hogy nem sok értelme maradt holmi csalfa reménysugárban bízni. Már évek óta egyre kevesebb a reménység. Csak a csend maradt. Újra egy lépéssel előrébb léptünk – vagyis inkább hátra, a sötétségbe – afelé, ahol már nincs egyenlőségjel két ember között. Ahol már nem az számít, ki milyen értéket képvisel, hogy mindenkitől színesebb, gazdagabb lehet a társadalom, hanem az számít egyáltalán embernek, aki egy skála normálisnak kijelölt origójához minél közelebb helyezkedik el. Vagyis rosszul fogalmaztam, mert pont azon a bizonyos nullponton kell állni, hisz semmiféle kilengés nem megengedett.
Ez a skála pedig a szexuális orientáció. Ráadásul immár hivatalosan is el lett mosva a határ a nemi orientáció, a nemi identitás és egy patológiás szexuális zavar, a pedofília között. Ami teljes mértékben abszurd, hiszen:
- az első egy egészséges ember szexuális és romantikus viselkedését, vonzódását írja le aszerint, hogy milyen nemű személyhez vonzódik,
- a második az adott egyén önmagáról alkotott képét,
- a harmadik pedig egy rendellenes állapot.
Ráadásul ettől az összemosástól, ettől a melegellenességtől senkinek nem lesz jobb, ellenben a társadalom egy részének bizonyosan rosszabb lesz.
Az, hogy a kiskorúak védelmében végre született egy pedofíliával foglalkozó törvény az üdvözlendő dolog, de hogy az utolsó pillanatban ennyire melegellenesre lett átszínezve, nos az finoman fogalmazva is tisztességtelen húzás. Viszont ha a megvalósítást (lévén utólagosan, az utolsó pillanatban lett beleszúrva) és a célt (hogy a melegeket, a nem heteroszexuálisokat mint valamilyen kártékony, beteges és kerülendő emberekként írja le) nézzük, akkor teljes mértékben belepasszol az évek óta épülő kormánykommunikációba. Ráadásul – mint ahogy eddig is számtalan példa volt már rá -, ez a diszkriminatív kiegészítés gyakorlatilag egy konc volt az amúgy is felkavart, egymásnak feszülő társadalomnak, egy elterelés. És ettől végtelenül arcátlan az egész: a társadalom egy részét áldozza be politikai céloknak, eszközként felhasználva őket.
A kormánymédia eddig is harsogta, hogy a melegek már pusztán melegségükkel veszélyeztetik, fertőzik a társadalmat és ez az egész elfogadósdi, a gender amúgy is csak egy való divat, egy káros hóbort. Csak néhány kiragadott példa az elmúlt évek kommunikációjából:
2015. november 5. – A Budapesti Demográfiai Fórumon tartott megnyitó beszédében Orbán Viktor miniszterelnök a homoszexuálisok házasságáról, mint „életidegen„, „kedves, de másodlagos” témáról beszélt.
2019. május 15. – Kövér László házelnök egy kampányrendezvényen párhuzamot von a pedofilok és az örökbefogadást követelő melegek között, s kijelenti, hogy a „normális homoszexuálisok” alkalmazkodni próbálnak inkább, nem akarnak egyenrangúságot.
https://index.hu/belfold/2019/05/15/kover_laszlo_forum_normalis_homoszexualisok_pedofilia/
2020. október 4. – Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában, a könyv körüli botrányra vonatkozó kérdésre többek között ezt válaszolta: „Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket!„
https://pestisracok.hu/orban-viktor-nekunk-mar-elegunk-van-a-virusbol-de-a-virusnak-nincs-elege-belolunk-frissitjuk/
2021. május 10. – Bayer Zsolt: Genderbender…
https://magyarnemzet.hu/ahelyzet/genderbender-9774926
„És amikor majd már minden elmebeteg, degenerált, perverz és undorító szexuális és egyéb kisebbség fel lesz „szabadítva”, amikor már minden bolond elméletet faraghat önmaga sikertelenségéből, jelentéktelenségéből és kielégületlenségéből és azt egyetemen taníthatja, amikor majd minden normalitás és minden normális ember meg lesz félemlítve és pellengérre lesz állítva, akkor vagy jön majd a normalitás nagy és szent forradalma és el lesz az összes idétlen takarítva végre, vagy vége lesz mindennek.”
2021. június 16. – Bayer Zsolt: „A kurva anyját mindegyik tüntetőnek„
https://444.hu/2021/06/16/bayer-zsolt-a-kurva-anyjat-mindegyik-tuntetonek
Eddig az a tini, aki érintett volt – vagy mert úgy érezte, hogy ő maga is talán meleg, vagy mert az ismerősei közt volt meleg és például tudni szerette volna, hogyan állhat hozzá, kommunikálhat vele -, az kérdezhetett, beszélhetett róla őszintén a tanáraival, akikben bízott, a különböző órákon, előadásokon. Mostantól viszont tabu téma lett a szexuális orientáció, nincs más, csak az az “egy féle állapot”, ezzel szőnyeg alá söpörve gyakorlatilag 30-40 évnyi pszichológiai szakmaiságot, a bizalmi alapú tanár-diák viszonyt, a gyermekek egészséges fejlődéséhez való jogát. Teret engedve viszont a feljelentősdinek, a cenzúrának, a kulturális értékek kvázi elégetésének, a hallgatásba fojtásnak. Ráadásul a megfogalmazás eléggé rágógumi szagú, így gyakorlatilag bármire ráhúzható. Ki veszi majd a bátorságot, hogy minden tudás urát megjátszva fog a “megtűrt” vagy az “elsüllyesztendő” kategóriákba sorolni olyan klasszikusokat, mint Shakespeare, Szapphó, vagy épp Oscar Wilde, hogy csak hasraütésszerűen kiragadjak pár nevet az irodalomból?
Az alapgondolat, hogy valakiből lehet meleg (vagy épp leszbikus, vagy transznemű) verbális, vagy vizuális úton, egészen logikátlan és természetellenes.
Már, ha azt tekintjük természetesnek, hogy egy embernek igenis van szexuális orientációja és ez többféle is lehet. Mely pedig egy eleve kódolt tulajdonsága az egyénnek, ami a fejlődésük során – sokszor bizonyos élmények hatására gyorsítottan – felszínre kerül, vagy épp ellenkezőleg: a társadalmi nyomás miatt torzulhat, elfojtásra kerülhet.
Biztos sokaknak ismerősen cseng a Kinsey féle skála. Alfred Kinsey biológus és társai voltak az elsők, akik elutasították azt a gyakorlatot, mely szerint egy ember csak háromféle csoport valamelyikébe (hetero-, bi- és homoszexuális) tartozhat szexualitásuk szerint és felállított egy egyenest, amelynek két végpontja a teljesen heteroszexuális (0. fok a skálán) és a teljesen homoszexuális (6. fok a skálán) egyén. A szexuális orientáció gyakorlatilag ezek között a végpontok között helyezkedik el valahol az egyenesen, teljesen egyénfüggő módon. Mert ez a génjeinkben kódolt tulajdonság nem egy egzakt kategóriákba sorolható valami, hanem képlékeny, mint oly sok minden a biológiában. Azóta is több tanulmányban használták fel ezt a tant.
Megkívánni tehát senki nem fogja a saját nemét rábeszélés útján, hisz ez egy eleve az emberben lévő dolog.
Maximum az történhet, hogy az eddig meg nem fogalmazott vágyak, kérdőjeles érzések egyszerre értelmet nyernek annak a bizonyos embernek a fejében, hogy ezáltal kiegyensúlyozott, önazonos felnőtt válhasson belőle. Viszont a tiltás, az elrejtés pontosan az ellenkezőjét fogja okozni egy kétségek között vergődő tinédzserben: depressziót, alsóbbrendűségi tudatot, titkolózást, folyamatos stresszt. Persze itt van az internet, amely – egyelőre – cenzúramentes és bármiről lehet olvasni benne. De ezekben az információszerzésekben a személyes kontaktus hiánya, a felülről jövő nyomás hatására történő láthatatlanná válás rövid és hosszú távon is hatalmas károkat fog okozni mind az egyénben, mind a társadalomban. Hiszen tovább intézményesíti a diszkriminációt, ronthatja a közhangulatot, a munkakedvet és nem utolsó sorban tovább fokozhatja az elvándorlást.
Keltél-e föl reggel tizenévesként úgy, hogy nem volt kedved élni?
Mert az általános iskolában, ahová jársz “kiszagolta” pár évfolyamtársad, hogy nem olyan vagy, mint ők és rendszeresen a gúnyuk tárgya vagy? A körülötted lévő felnőttek, tanárok felelőtlen, meggondolatlan elszólásai pedig napról napra azt erősítik benned: kevesebb vagy, rosszabb vagy a többinél? Élted-e a tini mindennapjaidat ezek miatt az átlagnál szótlanabbul, csendesebben és kötöttek-e beléd emiatt is? Romlott-e le a tanulmányi eredményed ennek köszönhetően, holott tudtad, hogy több van benned, mint amit meg mersz mutatni? De te inkább csendben maradtál, elbújtál, hátha nem leszel a célkeresztben? Harcoltál-e önmagaddal hosszú éveken keresztül, mert negatív sztereotípiákat sulykolták beléd és nem volt senki, akivel meg tudtad volna beszélni a problémáid, kételyeid? Gondolkodtál-e öngyilkosságon a kirekesztettségtől, a közutálattól való félelem miatt, a magány miatt, a néha elkapott rosszindulatú összesúgások miatt a hátad mögött? Egy gyereknek sem lenne szabad ezeken a megpróbáltatásokon átmennie. Egy gyereknek sem lenne szabad önmaga fejlődése miatt kételyeket éreznie. Nem lenne szabad elfojtani őket nemiségük felfedezése miatt, és azt sulykolni beléjük: ha nem pont “ez” vagy, akkor haszontalan vagy, megbélyegzünk és elfordulunk tőled.
Ha tovább olvasnál a témában: