Ismerkedős appok, virtuális randik, mobilba zárt légyottok, végtelenített lista emberek felturbózott fotóival, minden napra valaki szebb, újabb, kalandosabb, ígéretesebb. És mellé hatalmas elvárás-hegyek tollbamondva a profilokban. Aki aktívan keresi a párját, azok közül kevés olyan akad, aki ne próbált volna ki hosszabb – rövidebb időre valamilyen randi oldalt / appot. Ezek a szolgáltatások kétségtelenül miattunk vannak. De biztos, hogy értünk is?
Biztos ismerősen cseng a címben használt mondat sokunknak. Bevallom, én néha álmodom is azokkal a jól ismert értesítő hangokkal, felugró értesítésekkel. És hányszor ébredtem arra az éjszaka közepén, hogy valakivel – új magyar szóval élve – „összemeccseltünk” és dobban meg olyankor a szív: talán Ő lesz az?
A randi appok köszönik szépen, jól vannak. Sőt. Sohasem voltak ilyen jól. Ami eleinte jó szándékú közösségi térnek indult, mára már jól jövedelmező bevételi forrássá nőtte ki magát a készítőik számára, a különböző előfizetési csomagjaikkal. És olyannyira kimeríthetetlen a piac, hogy Tiszát, de akár még Dunát is lehetne rekeszteni az alkalmazásboltokban fellelhető változataikkal. És mindegyikből ott a szerény szolgáltatású ingyenes verzió, valamint az annál jobban hájpolt, tuti biztos megoldást ígérő jóárasított – és elhiheted, hogy nem a mi boldogságunkra kalkulált díjakkal dolgozó – változat. Hiába, a kényelemnek ára van. És mi örömmel hagyjuk, hogy ez a filozófia átszabja ismerkedési szokásainkat.
Dehát mi ezzel a baj? Hisz manapság mindenért fizetni kell.
Ezek az ismerkedős applikációk manapság már leginkább csak egy valamire jók: hogy árucikkekké váljunk általuk. Fizetnél azért, hogy eladjanak téged? Valószínűleg alapesetben eszedbe sem jutna ezen gondolkodni. De hosszabb – rövidebb ideig tartó egyedüllét után, már elkeseredhetsz olyannyira, hogy meggondold magad. Mert hátha. Mert ki tudja.
Szinte mindegyik ilyen szolgáltatásról elmondható, hogy pénzért valami sokkal többé, kívánatosabbá válhat az, aki hajlandó fizetni. Pénz nélkül viszont könnyen lecsúszhatunk a Nagy Ő-ről, hisz lehet, hogy valaki más csap le rá, aki nem sajnálja azt a párezer forintos havi előfizetést! – legalábbis ezt sugallják nekünk. Hol van az már, hogy „mi érted, és a boldogságodért vagyunk„? Ehelyett egyre inkább lelkiismeretfurdalást keltő üzenetekkel bombáznak minket. „Bocs haver, de épp most csúsztál le valakiről, akivel tuti összejött volna, ha fizetsz.” „Ingyen vagy? Uh bocs, de akkor csak az első 10 embert mutatom meg neked. Viszont aki tetszhet az lehet, hogy pont a tizenegyedik a sorban… Hát te tudod…„
Az esélyünk, a vágyunk a boldogságra, de mi magunk is az applikációk termékeivé lettünk.
Egy jónak tűnő ajánlattá egy katalógusban. A másik oldalról pedig eszközökké, hogy egy másik felhasználót általunk fizetésre sarkalljanak. Ez egy tökéletes ökoszisztéma pénzügyi tekintetben. De mi lehet vele a gond, ha az emberi oldalt nézzük? Egyrészt valószínűleg hosszútávon senki ember önértékelésének nem tesz jót, ha azt erősítik benne, hogy csak akkor lehet sikeres az ismerkedésben, ha különböző csomagokkal értékessé vásárolja magát. Aki amúgy is ilyen zavarokkal küzd, jó eséllyel ettől tovább mélyülnek a szorongásai.
Másrészt már annyi inger éri az embert, hogy könnyű érzéketlenné válni szociálisan. A végtelenített, filterezhető listáknak hála mindig jön egy jobbnak tűnő ajánlat. Végül pedig nem lesz letéve a voks egy ember mellé sem, mert még meg sem érkezik az óhajtott impulzust valakitől, de már lapoznak is tovább. Vagy azért, mert már nem is tartják elég érdekesnek a másikat, vagy mert a másik fél megfestett profiljához képest mi magunkat tartjuk értéktelennek és megijedünk. Vagy egész egyszerűen csak gyűjti az illető a lájkokat, bezsebeli a dicséreteket, mások érdeklődését és ez tökéletesen elég a napi boldogság-adagjához, mert amúgy fél bármibe is belevágni. Ez utóbbi azonban nem elég, hogy önmagát csapja be az ideig-óráig tartó látszólagos érdeklődésével, sajnos mi magunk is az „áldozatává” válunk. És ezt a negatív élményt plusz energia feldolgozni, kizárni.
Az online világba helyeződik át az érdeklődés. Persze a társadalmunk amúgy is virtualizálódik már jó ideje. Azonban egy virtuális, alternatív valóságtól várni, hogy amúgy egy személyességen alapuló kapcsolatot építsünk fel csakis ezen a szinten, nos eléggé kétséges kimenetelű. Személytelenné válhat az egész, mert el lehet bújni a telefon mögé, egy virtuális én, egy avatár mögé és következmények nélkül lehet ismerkedni, a legjobb képeket mutatni, még egy kicsit fel is javítani az infókat azon a profilon, kicsit többnek, jobbnak hazudni. Nincs ott a rizikó, ami egy szemtől szembeni randiban benne van: hogy vállalnia kell az embernek az igazi önmagát. Ami egyébként az egész sava-borsát is adná. Éppen ezért sokszor el se jut a dolog a perszonális szintig, elhal ezen a képzeletbeli síkon. És ennek a személytelenségnek hála például tökéletes táptalaj azok számára, akik csak flörtölnek, alkalmit keresnek, hisz csak annyit kell mutatniuk magukból, épp amennyi a szexhez szükséges. A többi rejtve marad.
Félreértés ne essék, nem vetem el teljesen a randi appok használatát. A mögöttük húzódó üzleti érdekeket tartom szemtelenül kihasználónak. Azonban amennyi negatív tulajdonságuk lehet ezeknek a szolgáltatásoknak, épp annyi hasznot is hozhatnak számunkra, a felhasználóik számára.
Ha ésszel használod és nem hagyod magadat beszippantani, akkor a pozitív tulajdonságaikat a szolgálatodba állíthatod.
Hisz mondjuk virtuálisan bátrabban „megszólíthatjuk” azt a srácot, akit tegnap láttunk a buszmegállóban és épp most találtunk rá az appban. Szorongsz a személyes megnyilvánulástól? A profilod mögül könnyebben megnyílhatsz, hagyhatsz időt magadnak, hogy felengedj a kezdeti félénkségből. Kevésbé frusztráló egy esetleges visszautasítás virtuálisan. És akkor mi van, ha visszautasítanak? Ráírsz valaki másra is. Sokkal könnyebben áthidalhatók a távolságok. Bárhonnan és bármikor kezdeményezhetünk kommunikációt a másikkal, még akkor is, ha amúgy kevés szabadidővel rendelkezel. Ne misztifikáljuk azonban túl a randi appok a használatát. Legyen meg a jól meghatározott helye az ismerkedés forgatókönyvében. Ezek csupán csak ugródeszkák egy következő, személyes szinthez, nem pedig a végcél. Ne tartsuk magunkat a végtelenségig virtualitásban. Vannak olyanok, akik elfeledkeznek erről és csapdahelyzetbe kerülnek. Megelégednek ezzel a szinttel. Azt veszed észre, hogy a velük való kommunikációból valami hiányzik, hogy nem fejlődtök semerre. Sőt akár el is tűnhetnek, ha esetleg szóba hozod az észrevételeid. Fontos azonban tudatosítsd magadban, hogy neked konkrét céljaid vannak és megérdemled, hogy komolyan vegyék a személyed.
Egy 2016-os statisztika szerint minden ötödik párkapcsolat az interneten indul és ez a tendencia meredek emelkedést mutat. Fontos azonban még az elején letisztázni az applikációkkal és úgy általában a társkereséssel kapcsolatos elvárásokat. Mit szeretnél kapni és te mit tudsz nyújtani? Vajon egálban van a két oldal? Reálisak az elvárások, vagy teljesíthetetlen ideálokat keresel csupán? Az internetes ismerkedés pszichológiájáról elmondható, hogy minél tovább húzzuk a személyes találkozót, fejben annál jobban idealizáljuk a másikat bizonyos kiragadott és képzeletben társított tulajdonságai alapján. Már az első pillanattól elkezdünk profilt alkotni a másikról. Ez egy természetes dolog, hisz nincs ott kontrollként a realitás. Viszont megvan az a veszélye, hogy ha végül aztán találkozunk élőben is, nem fogja fedni egymást a valóság az elképzeléssel és ez csalódottság érzést fog hagyni maga után. És hadd szúrjak ide egy személyes tapasztalaton alapuló megfigyelést: minél tovább húzzátok az időt, az igazi randi esélye annál meredekebben csökken. Szóval én azt mondom appra fel, írj rá arra a kiszemeltedre, és ha úgy tűnik minden klappol akkor irány egy közeli kis kávézó. Mert lehet, hogy életed legszebb időszaka fog következni a mobilon túl.