Biztos sokszor hallottad már a fenti mondatot óvodások közt. Egy nagyon aranyos, mosolyogni való gyerekszokás, gondolná az ember. De hinnéd, hogy sokan felnőtt fejjel sem tudnak ezen túllépni és mindennapjuk részévé válik a kényszeredett versengés? Nap nap után, újra és újra birokra kelni az egész világgal.
Tovább olvasom →Hónap: 2019 február
Ne dicsérj, mert megütlek – avagy miért irritálnak a bókok?
Előfordult már veled, hogy ciki volt, amikor dicsértek? Mert velem régen számtalanszor. És most nem csak a külsőre vonatkozókra gondolok. Sokszor egy „Olyan ügyes vagy!„-tól is felállt a szőr a hátamon.
Tovább olvasom →Halló? Itt az önérzetem.
Egy rendelőben dolgozom. Ez nem titok. És mint olyan, néha telefonos ügyeletet is vállalunk, hogy a páciensek tudjanak időpontot foglalni. És ez néha kimeríthetetlen stresszforrássá válhat. Nem feltétlenül a vonal felém eső végén.
Tovább olvasom →Örök a barátság?
– Hát akkor ennyi volt?
– Hát… ennyi. – jött egy mély sóhaj után a letaglózó válasz.
Mind estünk már át szakításokon – nem is egyszer – és zaklattak fel ezekhez hasonló mondatok, nem igaz? Megpróbáltuk, magunkat adtuk, de idővel kiderültek az ellentétek. Próbáltunk dolgozni rajta, de nem sikerült. Így – jó esetben – beismertük magunknak is és a másiknak is, hogy ennyi volt. És most szorítkozzunk csakis a legjobb forgatókönyvre. A tagadások, elvárások és belső harcok az egy másik fejezet.
Tovább olvasom →Arról, hogy miért is kezdem ezt el…
No, talán legjobb lesz, ha az elejétől indulok.
Nagyon sokáig nem voltam tisztában azzal, hogy mi az az önismeret. Azaz ez csak részben igaz. Merthogy a gyengeségeimmel nagyon is tisztában voltam. Nem tartoztam gyerekkoromban azok közé a kiváltságosok közé, akik kiegyensúlyozott családi körülmények közé csöppentek és már fiatalon megtapasztalhatták az egészséges énkép bimbózásának csodálatos folyamatát. Belekezdhetnék most a szülői szerepek abnormalitásának kivesézésébe, de csak vádaskodásnak tűnne, azt pedig nem akarom. Egyszer majd fogok írni erről is. Lényeges viszont, hogy önértékelésem egészen ziláltra sikeredett. És ha egy gyerek ilyen féloldalas önbecsüléssel cseperedik fel, akkor kénytelen elkezdeni elemeznie magát és jó esetben belevágni önmaga tudatos felépítésébe. Persze leélhettem volna az eddigi éveim ebben az állapotban is. Rengeteg ember teszi így egy életen át. De nem éreztem magam jól. Tömérdek szituációban kondult meg az a vészcsengő belül – már egész korán -, hogy valami nem kerek.
Tovább olvasom →